Nem fogom többé utálni
magamat, azért, amiket tettem.
Nem fogom gyötörni magamat, amiért hibákat követtem el, megbántottalak és sebeket okoztam neked. Nem így akartam, soha nem terveztem azt, hogy ez így fog elsülni. Van, hogy elcseszünk dolgokat, van, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet. Azonban a múltban elkövetett vétkeknek nem az a funkciója, hogy tönkre tegyenek bennünket. Ezek tanítanak, formálnak minket. Nem fogok sohasem szentként tekinteni magamra, vagy azt gondolni, hogy helyesen cselekedtem. Nem, helytelenül cselekedtem, ugyanis a düh vezérelt.
Nem hagyom, hogy megnyomorítson a bűntudat, ugyanis azzal egy dolgot érnék el: csak még jobban deformálnám saját magamat. Megbocsátok magamnak és útnak engedem a terhet ezen a ladikon. Nem fogom gyűlölni magam, amiért nem tudtam az életed része lenni, amiért nem tudtam szárnyakat adni neked.
Hiányzol. Hiányzik minden együtt töltött pillanat, de ezt a hiányt nem önutálattal fogom megtölteni.
Mennyi ember sanyargatja magát a tettei után, de változni… Oh, változni egyik sem akar!
Inkább kerüljek az utálatos tekintetek kereszttüzébe, de köszönöm, én inkább változtatnék.
Változást pedig csak gyengédséggel lehet elérni. Az erőszak csak deformál, csak zúzni képes.
Nem, nem térek ki a felelősségem alól, mielőtt ezt gondolnád. Nem kérek megbocsátást; haragudj, gyűlölj, ha ez épít téged és segít túllépni. Csak azt ne felejtsd el, hogy te is okozol sebeket. Mindannyian okozunk sebeket. És nem, nem születünk olyan fejlett érzelmi intelligenciával, hogy mindent el tudjunk különíteni, hogy ez vagy az rossz dolog.
Aki valójában ember, az mindig gondolkodik a radikális cselekedetek előtt. De igen, van, hogy rosszul mérjük fel a dolgokat, ahogy mondtam. De ebből tanulni kell, és nem szabad engedni, hogy még egyszer megtörténhessen! Ezért fogok elszakadni az önutálattól.
Ma éjjel lehunyom azt a szemem, ami álmatlanul forgolódott a sötétben éjszakánként, és kinyitom végre azt a kettőt, amivel a valóságot láthatom. Teendőm van. Elképesztően sok. És ezeket jobb emberként akarom végrehajtani, mint amikor téged bántottalak.
Nem fogom gyötörni magamat, amiért hibákat követtem el, megbántottalak és sebeket okoztam neked. Nem így akartam, soha nem terveztem azt, hogy ez így fog elsülni. Van, hogy elcseszünk dolgokat, van, hogy rosszul mérjük fel a helyzetet. Azonban a múltban elkövetett vétkeknek nem az a funkciója, hogy tönkre tegyenek bennünket. Ezek tanítanak, formálnak minket. Nem fogok sohasem szentként tekinteni magamra, vagy azt gondolni, hogy helyesen cselekedtem. Nem, helytelenül cselekedtem, ugyanis a düh vezérelt.
Nem hagyom, hogy megnyomorítson a bűntudat, ugyanis azzal egy dolgot érnék el: csak még jobban deformálnám saját magamat. Megbocsátok magamnak és útnak engedem a terhet ezen a ladikon. Nem fogom gyűlölni magam, amiért nem tudtam az életed része lenni, amiért nem tudtam szárnyakat adni neked.
Hiányzol. Hiányzik minden együtt töltött pillanat, de ezt a hiányt nem önutálattal fogom megtölteni.
Mennyi ember sanyargatja magát a tettei után, de változni… Oh, változni egyik sem akar!
Inkább kerüljek az utálatos tekintetek kereszttüzébe, de köszönöm, én inkább változtatnék.
Változást pedig csak gyengédséggel lehet elérni. Az erőszak csak deformál, csak zúzni képes.
Nem, nem térek ki a felelősségem alól, mielőtt ezt gondolnád. Nem kérek megbocsátást; haragudj, gyűlölj, ha ez épít téged és segít túllépni. Csak azt ne felejtsd el, hogy te is okozol sebeket. Mindannyian okozunk sebeket. És nem, nem születünk olyan fejlett érzelmi intelligenciával, hogy mindent el tudjunk különíteni, hogy ez vagy az rossz dolog.
Aki valójában ember, az mindig gondolkodik a radikális cselekedetek előtt. De igen, van, hogy rosszul mérjük fel a dolgokat, ahogy mondtam. De ebből tanulni kell, és nem szabad engedni, hogy még egyszer megtörténhessen! Ezért fogok elszakadni az önutálattól.
Ma éjjel lehunyom azt a szemem, ami álmatlanul forgolódott a sötétben éjszakánként, és kinyitom végre azt a kettőt, amivel a valóságot láthatom. Teendőm van. Elképesztően sok. És ezeket jobb emberként akarom végrehajtani, mint amikor téged bántottalak.
"Mennyi ember sanyargatja magát a tettei után, de változni… Oh, változni egyik sem akar!" Na ez a mondat ütött. Bele sem gondoltam még, de most, hogy leírtad, olyan kézenfekvő. Így, ahogy leírtad mindezt, az egész olyan egyszerűnek tűnik, és bár tényleg ilyen egyszerű lenne.
VálaszTörlésEgy elképesztően nehéz témának tartom ezt, azt viszont még nehezebbnek, hogy az ember el tudja fogadtatni saját magával ezt a gondolatmenetet. Úgy gondolom, hogy ez egy alaptézis a mai világban, hogy, aki valamit elkövetett, az mindenképpen gyűlölje saját magát. Az embereknek sokszor meg sem fordul a fejében, hogy változtasson, mert kézenfekvőbb az öngyűlölet. Úgy gondolom, hogy nagyon sok minden megváltozna a világban, ha az ember hajlandó lenne javítani magán, a többi ember, pedig toleránsabb lenne felé. Akkor talán nem ejtenénk ismétlődően ugyanazokat a sebeket, csak más-más embereken.
TörlésKicsit most hülyén fog hangzani, de mit hallasz állandóan, ha templomba mész? "A bűneidért vezekelned kell." Gyónás ide vagy oda, folyton ezt hajtogatják. Még aki nem is vallásos, és nem is jár templomba, az is tudja ezt. Nehéz úgy megbocsátani, ha úgy érzed, mások nem bocsátottak meg neked. Ha belenézel valaki szemébe, és tudod, hogy ő még emlékszik, mit tettél, azzal neked is eszedbe jut. Néha magadnak könnyebben megbocsátasz, mint mások neked - na az is elég népszerűtlen elgondolás, pedig szerintem így van. Az emberek ítélkezése, hogy felhánytorgatják a múltat akarva akaratlanul is - ez gátol a megbocsátásban. Hiába érzed úgy, hogy te már túlléptél, más ember lettél, ők nem felejtenek, és ezt te tudod, és ez téged is emlékeztet. Ha pedig lépten-nyomon ilyenbe botlasz, nehéz megbocsátani magadnak.
TörlésÚgyhogy nem csak neked kell gürcölnöd, de másoknak is meg kell bocsátaniuk neked, különben az egész felesleges (vagy legalábbis én így érzem).
Abszolút jól érzed.
TörlésHadilábon állok ezzel az egész vallási mizériával, érzékeny téma is számomra, ezért kérlek ne haragudj, hogy ebbe nem fogok belemenni részletesebben. Annyi biztos, hogy nekem is nagyon sok hegem van, amit az egyháztól kaptam, és teljesen egyetértek veled.
A következő dolgon nagyon sok gondolkodtam, hogy fogalmazhatnám meg úgy, hogy semmiképpen ne legyen félreérthető, hanem tényleg a lényeg jöjjön át abból, amit közölni szeretnék. Én úgy gondolom, hogy egy ember nem kötelezhető arra, hogy megbocsásson. És azért gondolom ezt, mert az én életemben is van olyan ember, akinek jelenleg képtelen lennék megbocsátani. DE, nem is hányom a szemére, amit tett. És szerintem ez az igazán fontos. Érettnek gondolom magam annyira, hogy megtanultam, ahol egyszerűen nem tudok dűlőre jutni valakivel, akkor annak nem kell az életem részének lenni. Ez akkor is így van, amikor én nem tudok dűlőre jutni vele, amikor nem tudok megbocsátani neki. De ő nem is akar változni. És szerintem ez a kettősség kell hozzá. Az a fél, aki hibázott, változtasson, az a fél, akit bántottak, helyre tudja tenni a gondolatait és kellőképpen érett legyen. Azonban, ha úgy dönt, nem kötelező megbocsátania senkinek. Nagyon igazad van abban, hogy borzasztó fájdalom és nehezítő tényező, amikor neked nem tudnak megbocsátani. Azonban elvárható attól, akit fájdalom ért, hogy megbocsásson neked? Nem. Én úgy gondolom, nem. És ez az igazán nehéz ebben, jól látod. Hogy mindent összevetve, sokszor egyedül maradva saját magaddal, kell megbocsátanod saját magadnak.
Igen. Van olyan ember, akinek nem tudok megbocsátani, mert azt látom rajta, hogy képtelen változtatni. Azonban néhány napja találkoztam valakivel, aki rendszeresen megszégyenített, amikor fiatal voltam. Elképesztően sokat változott, és bocsánatot kért tőlem. Én értékeltem ezt a változást, és képes voltam megbocsátani neki.
Úgy gondolom, aki képes helyretenni mindent, és kibékül saját magával, csak az képes megbocsátani a másiknak. De nem kötelező. A kötelesség frusztrálttá és hamissá teszi az adott helyzetet.
Nagyon értékelem a véleményed, sokat gondolkodtam rajta, köszönöm!
Értem, hogy mit mondasz, és egyet is értek. Senkit sem kötelezhetnek arra, hogy megbocsájtson másoknak, ezt magamon tapasztaltam a legjobban. Én nem tudok megbocsátani olyannak, aki egyszer már fájdalmat okozott, hisz mi a garancia, hogy ne teszi meg újra? És miért kellene megbocsájtanom, és kockáztatnom, hogy újra megtörténjem?
TörlésVelem is nemrég történt hasonló. Egy évekkel ezelőtti csúnya dolgot beszéltünk meg, és mindketten elismertük a hibákat, de én nem tudtam teljes szívvel megbocsátani. Már nem haragszom, és már nem fáj, és mivel az ügy le van zárva, valószínűleg nem is gondolok majd rá többet, de újrakezdeni nem tudnám. Pedig felajánlotta, hogy próbáljuk helyrehozni (itt most nem egy ex pasiról van szó amúgy :D), de én nem tudtam belemenni, mert tudtam, hogy már úgysem lesz olyan, mint régen volt, és nem fogom elfelejteni és teljesen megbocsátani. Úgyhogy igazad van, senkit nem lehet megbocsátásra kötelezni.
De az a baj, hogy én saját magammal szemben is ilyen vagyok. Mi a garancia, hogy nem követem el újra ugyanazt a hibát? Bocsássak meg magamnak most, aztán mi van ha elkövetem újra? Én úgy érzem, ide kell a bizalom saját magad felé is, hogy tudd, hogy többé nem vétesz ilyen hibát. Nyilván az ember tanul a hibáiból, de mindig lesznek újabbak, kevésbé vagy nagyon fájdalmasak. És én nem mindig bízom abban, hogy nem fogok elkövetni egy rosszabbat annál, mint amiért már egyszer megbocsátottam magamnak - és ez a bizonytalanság magammal szemben is gátol, nem csak a mások véleménye.
"Úgy gondolom, aki képes helyretenni mindent, és kibékül saját magával, csak az képes megbocsátani a másiknak." - Szerintem erre lenne szükségem nekem, úgyhogy igen, egyetértek azzal, amit írtál. :)
Talán az a legjobb, ha megpróbáljuk helyrehozni, ha pedig nem bocsátanak meg nekünk, továbblépünk, vagy ki is lépünk a másik életéből, és akkor nem lesz nekünk emlékeztető, ami visszatart a megbocsátástól.
Hihetetlen, mennyire összetett egy ilyen kérdés, nem igaz? Pedig de sokszor gondoltam én is, hogy az egész arról szól, hogy akkor leszek jó ember, ha megbocsátok, és hogy biztosan képes leszek kiküszöbölni azt, hogy akárkit megbántsak. Bár ilyen egyszerűen lenne, ahogy mondtad.
TörlésNagyon örülök, hogy ennyire nyitott vagy, és hogy tudunk beszélgetni ilyen témákról. Sok mindenre ez alatt a beszélgetés alatt jöttem rá én magam is, köszönöm szépen!
Nagyon sok kitartást kívánok neked, és nyugalmat, ahhoz, hogy rendet tudj tenni te is saját magadban. Légy türelmes magadhoz és gyengéd. Hidd el, teljesen máshogy fogsz látni néhány dolgot, tapasztalatból mondom.
Megígérem, hogy én sem fogom feladni! :)