Tagek

 

Write tag 01./02./03.

Drága Leah kihívott engem egy kisebb tagsorozatra, amit nagyon érdekesnek találtam, tehát elfogadtam és lentebb olvashatjátok is a válaszaimat.

A tageket, egyébként, eredetileg a Tintaszerkezetek blog írója álmodta meg. Lessetek rá az oldalra! 😊

Az én kihívottaim: Mad, ViPa, Abeth, Honoriah S. - remélem legalább olyan jól fogtok szórakozni a kérdések megválaszolásakor, ahogyan én is!

Szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Tintaszerkezetek oldalra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

 

Write Tag 01. – Egyszer volt, hol nem volt… – Kezdetek

 

Kérdések:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
2. Miről szólt?
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?

Válaszok:

Hány évesen írtad az első történeted/versed?

Nagyon nehéz behatárolni, hogy pontosan, hogy voltak a kezdetek, de arra biztosan emlékszem, hogy a blogger „pályafutásomat” 13 éves koromban kezdtem. Abban nem vagyok biztos, hogy ezelőtt vagy után készült el az első novellám, amivel már versenyre is neveztem. Általában mindenkinek azt szoktam mondani, hogy 12 éves korom óta írok és valószínűleg ez az igazság, mert mire a blogspotra kerültem (egyik barátnőm által, akinek imádtam a munkásságát) már bőven sorakoztak a dokumentumok a mappáimban.

Miről szólt?

A legelső novellám egy borzasztóan túllihegett szerelmi történet volt (ne haragudj, kicsi én). Egy srácról szólt, aki elhagyta azt a bizonyos Nagy Őt; egy Jeff the Killer ihletésű novella volt, természetesen Jeff megjelölése nélkül. Sajnos már sehol nem találom, pedig vélhetően mosolyt csalna az arcomra. Egyébként fanfictionöket írtam dögivel. Ma már picit amatőr húzásnak tartanám (saját magamtól!), pedig borzasztóan sok ötletem van. Most már inkább csak inspirációként használom fel ezeket.

Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?

Nagyon nevetséges, de nem tudnám megmondani, hogy mi vett rá az írásra, tekintettel arra, hogy 15 éves koromig a könyvek közelébe se mentem, mert utáltam olvasni. Drága Tanárnőm, aki a Mesterek sorozatot is ihlette, csak 14 éves koromban csatlakozott az oktatásomhoz, szóval halvány lila gőzöm sincsen, mert ezek a történések csak mélyítették az írás szeretetét. Talán a fájdalom volt, passz. Nem nagyon tudtam másképp megélni az érzéseimet.

Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?

Tanárnő volt, teljes mértékben ő volt az első. Senki másnak nem mertem megmutatni ezeket az intenzív érzéseket, amiről még úgymond „dokumentáció” is volt.

Milyen zsánerben alkottál eleinte?

Fanfiction; de annyi fanfictiont írtam, hogy azt ti el sem tudjátok képzelni. Vagyis… csak belekezdtem egy csomóba.

Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?

Erőszakkal akartam rávenni magam az írásra. Voltak olyan hetek, hónapok, amikor semmi mást nem csináltam, csak ültem a laptopom előtt, olyan „legyen már valami!” stílusban. Ez teljesen megváltozott, ha kiesik pár hónap, fél év, nem nagyon zavar, bár a rendszer lazasága miatt termékenyebb vagyok, mint anno voltam. Egyébként a munkamódszerem nem nagyon változott: aki olyan hirtelen haragú, mint én és ennyire érzékeny, az mindig csak indulatból fog tudni írni. Szóval ér valami nagyon erős behatás, ami túlpörget, általában mindig egy párbeszéd foszlány jut eszembe, de vannak olyan helyezetek is, amikor egyetlenegy képet látok a fejemben és azt érzem, ez tökéletes kiindulópont lesz! Az utóbbi ritkább eset. A párbeszédesnél még gyakrabban fordul elő, hogy a történet vége, csattanója jut először eszembe, akár a Hazug Fabábunál vagy a Nomen est Omennél. Na, anno állandóan azzal szúrtam el a dolgot, hogy azonnal az elejéről akartam megírni a sztorit, emiatt folyamatosan megakadtam. Temérdek megkezdett történetem volt, amik nagyon jó ötletek voltak még mai fejjel is – de mind dugába dőlt, mert túl erőszakosan az elejéről akartam kezdeni mindent, ahelyett, hogy leírtam volna azokat a részeket, amihez inspirációm is volt. Nem nagyon készítettem jegyzeteket, egyébként, szóval nagyon sok ötletem elveszett. Nem engedtem meg magamnak, hogy mankókat helyezzek el a közelben. Ma már mindig felpöttyintek dolgokat a telefonomba, mert tudom, hogy reggelre csak a negyede maradna meg. Vagy semmi. A másik dolog, ami nagyon sokszor befullasztotta a folyamatot, hogy görcsösen ragaszkodtam a tájleírásokhoz. Nem nagyon ment, és valószínűleg már akkor is időpocsékolásnak éreztem és szükségtelennek.

Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél?

Azok az átkozott vesszők… biztos vagyok benne, hogy most sem tudom helyesen elhelyezni őket, de amit anno műveltem, az már tragikomédia volt, esküszöm. Olvashatatlanná tettem az egész sztorit, olyan volt, mintha asztma rohamot kaptam volna és folyamatosan levegőt vettem volna felolvasás közben: a vesszők, pedig ezeket a levegővételeket jelölték volna. Elképesztően idegesítő! Az ezeregy megkezdett fanfictionről már tettem említést; nagyjából ugyanennyi blogot is nyitottam, majd zártam be. Mindig megijedtem attól, hogy mit fognak szólni hozzá az emberek. Ki tudja, ehhez is meg kell érni. Egyébként, néha, amikor szomorú vagyok, előveszem ezeket a régi írásokat: ezeknél jobban semmi nem tud megnevettetni.

 

Write Tag 02. – … még az Óperenciás-tengeren is túl, – Helyszínek

 

Kérdések:

1. Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?
2. Miért? Mit szeretsz benne?
3. Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?
4. Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?
5. Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 
6. Szerinted hogy lehet ezt elérni?
7. A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 
8. Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 
9. Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?
10. Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél?

Válaszok:

Valós, alternatív földi vagy kitalált világban alkotsz-e legszívesebben?

Szeretek megmaradni a jól ismert környezetben. Földi világ, abszolút.

Miért? Mit szeretsz benne?

Szerintem egyszerűen csak nem vagyok kompetens, hogy egy fantasy világot megteremtsek. Egyébként sem érzem magaménak a zsánert, legalább is írott formában biztosan nem. Vannak elborult agymenéseim néha, de nem tudnám megalkotni. Az előző tagben említettem, hogy általában mi inspirál engem: nekem mindig a valós világról van egy benyomásom. Sokkal szórakoztatóbbnak tartom a valós világot ferdítgetni és sarkítgatni bizonyos kereteken belül.

Szoktál-e írás előtt vagy alatt kutatómunkát / világépítést végezni?

A legnagyobb hibám, hogy soha nem végzek kutatómunkát, legalább is nem olyan értelemben, ahogyan arra a tag gondol. Általában magamban kutatok, az emlékeimben, amiket láttam, éreztem, hallottam. Viszont ez sokszor ellehetetleníti egy novella megírását, mert idővel befullad a történet, mert azt érzem, hogy valami hiányzik belőle (az információk). Akármennyire is idegen tőlem, a jövőben ismerkednem kell a kutatómunka fogalmával és művelésével – ha meg akarom írni az ötleteimet. Egy időben egyébként csináltam olyat, hogy ráírtam a barátaimra és bizonyos kérdésekben kikértem a véleményüket, amikről a novelláim is szóltak. De ez hamar az ember idegeire tud menni – nem akarok mindig zargatni valakit nehéz témákkal (vagy csak úgy).

Miért igen, miért nem? És ha igen, hogyan? Van bevált módszered?

Valószínűleg csak szimpla lustaság, vagy egyszerűen nem követeli meg az aktuális történet, ha pedig megköveteli, nem ismerem fel és elengedem.

Mennyire törekszel valósághűségre, ill. hihetőségre? 

Nagyon-nagyon törekszem erre. Semmi olyat nem szeretnék az olvasóim elé tenni, ami mérgezően hathat rájuk, mert valótlant állítok – ezért is vagyok ennyire nyitott a kritikára, hiába vagyok nagyon makacs ember. Azonban vannak olyan esetek is, amikor csak én szeretném elhinni, hogy történhetne akár így is – hiába tudom pontosan, hogy a világ nem így működik. Nagyon sokszor van olyan, hogy újraolvasom minden novellámat és ha utólag helytelennek tartom az üzenetét, egyszerűen letörlöm az oldalról.

Szerinted hogy lehet ezt elérni?

Az én esetemben arról van szó, hogy a novelláim nagyrészt azokat az érzéseket tartalmazzák, amit én is érzek, tehát nyilván nem hiteltelen, amit írok, maximum nehezen befogadható vagy furcsa. Történhet olyan eset is, ahol szimplán csak felismerem, hogy mennyiféle ember létezik, és az elképzeléseimet mosom össze az általam megélt élményekkel. Talán a legegyszerűbb tanács, hogy soha ne írj le olyat, amit még te magad sem hiszel el, és légy nyitott mások gondolataira. Hogy a nagyot mondás helytelen dolog e… nem tudom, sajnos én túlságosan szeretek sarkítani, ahhoz, hogy ilyet le merjek írni. 😊

A történeteid többsége egy vagy több helyszínen ill. világban játszódik? 

Egy helyszínes megoldás, abszolút. Nem tudok több helyszínt kezelni.

Íróként hogy állsz a tájleírásokhoz, helyszínbemutatásokhoz? 

Nagyon különös, mert alapvetően kevésszer képzelem el a környezetet, inkább csak az embereket, a kontextust és azt, amit érezhetnek. Emiatt nagyon szürreális nekem ilyen leírásokat alkalmazni, pedig egyébként jó mókának tartom. Ritka, hogy teljes kútfőből találok ki valamit, inkább csak összemixelem a helyeket, amiket láttam vagy ahol jártam. De egyébként én olvasás közben sem tudom soha elképzelni, hogyan néz ki, amiről beszélnek egy könyvben – pedig annyian mondják, hogy szinte megelevenedik előttük a környezet. Nem tudom, lehet, hogy erre is meg kell érnem, vagy csak lázadok, amiért nem tanultam meg még szépen alkalmazni a technikát.

Mit gondolsz arról, hogy van, aki szerint azért írnak olyan sokan fantasyt, mert az könnyű zsáner, hiszen ott „bármi megtörténhet”?

Én ezt abszolút megértem és elfogadom, elvégre mindenkinek másra van igénye. Na meg… az a bármi sokban függ attól, hogy mit akar pontosan látni (olvasni) az ember. Én az egyszerűbb történekben is hiszek ebben a bármiben. Van, aki extravagánsabban gondolkodik – és ez tök király.

Van-e valami érdekességed a világokról, helyszínekről, amit elmesélnél?

Azt hiszem, nincs ilyen gondolatom.

 

Write Tag 03. – …élt egy parasztlegény. – Főszereplők

 

Kérdések:

1. Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt (vagy valami mást)? 
2. Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?
3. Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?
4. Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?
5. Szerinted mitől lesz “működőképes” egy főszereplő? 
6. Mit gondolsz arról, hogy “a főszereplő legyen szerethető”?
7. Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?
8. Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg / érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?
9. Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?
10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről, amit elmesélnél?
11. +1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Válaszok:

Mit találsz ki előbb, a cselekményt vagy a főszereplőt (vagy valami mást)? 

Mindig egy párbeszédet, szinte minden esetben, esetleg egy véget, egy csattanót, amire szeretném, ha kifutna az egész történet. Általában az okozza a legnagyobb problémát nálam, ha nem tudom, hogy hova szeretnék eljutni, hiszen úgy kell szerkesztenem a novellámat. Szóval igen, a legtöbb történetem úgy születik, hogy ülök este az ágyamon, hogy „uh, írni akarok valamit, ahol emberek beszélgetnek egymással”. Ezek miatt inkább mondanám, hogy először a téma, a cselekmény vagy egy kis történés jut eszembe – a szereplőket minden esetben csak alakítom (vagy megválasztom) a történéshez.

Milyen karakter volt az első történeted főszereplője?

Nagyon idegesítő volt, te jóságos Isten! Épp a napokban olvastam bele az első pár részébe a történetnek, de gyakorlatilag képtelen voltam folytatni, annyira kellemetlenül éreztem magamat tőle. Flegma, nagyszájú, makacs, tipikus papírmasé karakter, akiben semmi egyediség nem volt. Pedig akkoriban egészen máshogy láttam – na most a szám is tátva maradt.

Ha már több sztorit is írtál, felfedezel-e utólag visszagondolva hasonlóságot a főszereplőid közt?

Alapjában véve mindegyiknek elege lesz valamiből – ami leírva nagyon bugyután hangzik, de szerintem ez köti össze mindannyiukat.

Hogyan alkotod meg őt, van-e rá módszered?

Minden, ami vagyok, amit láttam, és ami szeretnék lenni és látni – ezek összekeverve.

Szerinted mitől lesz “működőképes” egy főszereplő? 

Hm, nagyon nehéz egyébként működőképessé tenni egy főszereplőt. A kidolgozottsága nyilván nagyon fontos tényező. Ami még hirtelen eszembe jutott, hogy el kell hitetni, hogy neki van egy konkrét élete, ahol ő létezik és működőképes – tehát nem csak abban a kontextusban van, ahová behelyezzük – de ez annyira hirtelen gondolat, hogy azt sem tudom, hogy jutott eszembe. Ismernünk kell a főszereplőnket, mintha egy valódi ember lenne, akiről mindent tudunk. Kifejezetten szórakoztató külső tulajdonságok nélkül dolgozni egy szereplővel, mármint, hogy kihagyjuk ezek leírását. Nyilván megnehezíti az elképzelést, viszont szerintem az írónak óriási móka tud lenni, mert rászorulsz, hogy azzal dolgozz, amid van. Szeretem, ha kríziseket élnek meg a szereplőim, szeretem, ha cselekednek, sírnak, nevetnek. Egyszerűen jobban megjelennek ebben, mintha leírnám azt, hogy valaki érzelmileg labilis – számomra.

Mit gondolsz arról, hogy “a főszereplő legyen szerethető”?

Nekem nem fontos, hogy így legyen. Az kell, hogy megfogjon valamivel.

Jártál-e már úgy, hogy a karaktered önállósította magát és másfele vitte a történetet, mint ahogy eltervezted? Mit teszel ilyenkor?

Minden egyes alkalommal ez történik és ekkor törlöm az összes leírt sort. Stephen King a legnagyobb példaképem novellaírás terén, nem mondom, hogy mindent úgy csinálok, mint ő, ez lehetetlen, de felnézek rá, mert jó, amit csinál. Ő tanácsolta, hogy ha valami nem jó, nem illik oda – azonnal töröld ki! Én pedig előszeretettel alkalmazom ezt, hiába megy kárba, akár több napnyi munkám.

Olvasóként milyenfajta főszereplők fognak meg / érdekelnek igazán? Befolyásolja-e ez, hogy te milyennek alkotod meg a tieidet?

Szeretem a különleges férfi karaktereket, női karaktert szinte nem is tudnék mondani, aki valaha képes volt meg fogni engem. Emiatt is lehet az, hogy a férfiak mindig picit különleges szerepben jelennek meg a novelláimban – jobban szeretek elidőzni a leírásokon, a bemutatásukon, szokatlan dolgokat csináltatni velük. Igazából egy adott típus nincs, csak lepjen meg. Szeretem, ha szokatlan dolgokat mondanak a szereplőim és mások szereplői – vagy csak szimplán az emberek.

Fedeztél-e már fel hasonlóságot saját magad és a főszereplőd közt? Vagy törekedtél-e erre szándékosan?

Minden szereplőmben ott vagyok legalább egy picit, szóval természetes, hogy igen. Ha én nem is vagyok benne, a preferenciáim biztosan. Törekedni, azért törekedtem rá, mert úgy gondolom, hogy az én személyiségem is egy olyan árnyalat lehet, amit más még nem látott. Különös élmény egyébként, amikor csak leírok valamit, aztán jön egy helyzet, ahol ugyanúgy viselkedem, mint a szereplőm. Szóval igen, minden szereplőmben benne vagyok.

Van-e valami érdekességed, gondolatod a főszereplőkről, amit elmesélnél?

Vannak olyan esetek, ahol a legrosszabb énemet teszem bele a karaktereimbe, és kíváncsian várom más emberek reakcióját – sokat lehet tanulni belőle, úgy gondolom. Picit olyan ez egyébként, mint egy öntisztítás is egyben. Ha látod leírva, sokkal komolyabban veszed utána, mert egy picit megelevenedik külső hatásként is. Említettem, hogy sok fanfictiont írtam, és hogy átmentek dolgokat a történeteimbe a fanfiction ötleteimből. Na, hát a kitalált szereplők, hírességek sokszor nagyon erős inspirációként működnek a karaktereim megalkotásánál. Sokszor nagyobb hatást keltenek, mint az átlagemberek. Egyébként a karakterek esetében sokkal vizuálisabb vagyok, mint a tájleírás esetében: szeretek portrékat rajzolni, szóval sokkal hitelesebben jelenik meg az emberi test a lelki szemeim előtt.

      Melyik a valaha megalkotott kedvenc főszereplőd? Miért? Mesélj róla kicsit!

Leah válaszai olvasgatása közben vettem észre, hogy sikerült kihagynom az ő +1 kérdését, szóval most azonnal pótlom a hiányt! 

Amikor még komplex, fejezetekre bontható történeteket próbáltam alkotni, akkor sikerült kidolgoznom egy karaktert, akit valószínűleg soha nem fogok elfelejteni. 

Egyszer esett meg, hogy négykezesben próbáltam együtt dolgozni barátnőmmel történeteken, aminek a lényege tulajdonképpen az lett volna, hogy felváltva írjuk az adott sztorihoz a fejezeteket - úgy, hogy másik soha nem tudja előre, mit kap a kezébe, csak, amikor folytatnia kell azt. Ez végül megállt egy fejezetnél. Sajnálom is, mert egyébként piszok izgalmas munka lett volna. (Két sztorin dolgoztunk ekkor párhuzamosan.)

Ekkor alkottam meg egy számomra nagyon érdekes férfit, aki egy színész volt. Az alapvető hasonlóságot ő is hordozta, ugyanúgy meg volt benne a fásultság és az elégedetlenség érzése. Az életének a mozgatórugója tulajdonképpen a tökéletesség hajhászása volt. Bitang őszinte, és reális karakternek éreztem őt. Olyannak, aki hallgat, egészen addig, amíg nem kérdeznek - de akkor olyan dolgokat mond, ami nagyon tud fájni. Utólag is érzek rajta empátiát, és közel sem érzem őt toxikus karakternek, pedig érezhetném. Imádtam kapcsolódni hozzá, és egy picit azt volt az érzésem, hogy meg akarom ismerni: pedig én alkottam meg! Szerintem nagyon sok volt benne, elképesztően emberi lett. Az a fajta karakter lett, aki abszolút a figyelmemet élvezte és elérte nálam azt, hogy nagyon kidolgozottá, árnyalttá tegyem őt. Estéken át gondolkodtam rajta: hogy mozog, mit mond, mit érez, mi fájhat neki. Végül egyébként semmi nem jelent meg az ő főszereplésével és egy életre a mappák mélyére süllyedt, de az is lehet, hogy már töröltem is azt a fejezetet, ami végül elkészült.

Hogy miért pont ő volt a kedvencem... nem is tudom. Talán nagyon erősen megjelentek benne azok a dolgok, amikre felfigyelek egy férfiben, és azok a gondolatok, amik engem is megkeserítenek életem során.

Write Tag 04. – Ő volt a legkisebb a három testvér közül – Család

Kérdések

1. A főszereplőd / fontosabb szereplőid megalkotásakor kitalálod-e a családjukat is?
2. Meg szoktak jelenni a szereplők családtagjai is a történeteidben?
3. A karakter jellemében, értékrendjében, szokásaiban stb. mennyire játszik szerepet a családi háttere, a családban betöltött helye, szerepe?
4. Van-e kedvelt családszerkezeted, amit gyakran adsz a karaktereidnek?
5. Fedeztél már fel hasonlóságot a szereplőd családja és a sajátod között? (Opcionális kérdés)
6. Építettél-e már konfliktust valamiképp a család vagy adott családtag köré?
7. Melyik családtagokat ábrázolod a leggyakrabban, ill. legritkábban?
8. Melyik családtagokat találod ki, ábrázolod könnyen és kiket nehezebben?
9. Milyen főszereplő – család viszonyokat mutattál be eddig?
10. Van-e valami érdekességed, gondolatod a (fő)szereplők családjával kapcsolatban, amit elmesélnél?
11. +1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

 

A főszereplőd / fontosabb szereplőid megalkotásakor kitalálod-e a családjukat is?

Bár, tisztában vagyok vele, hogy nagyon fontos lenne, mégsem teszem meg soha. (Vagyis, mondjuk úgy, hogy elismerem a szükségességét.) Amikor még regény típusú történetekben gondolkodtam, a legtöbb esetben megalkottam a családot is. Igazából sokkal árnyaltabbá tudtam tenni a történetet, sokkal több és színesebb párbeszéd kerülhetett bele. Most már kevesebb szereplővel dolgozom és nem tartom indokoltnak a család bevonását. Azonban ki tudja, lehet lesz olyan is, amikor szükségesnek fogom érezni egy hatás elérésének érdekében. 😊

Meg szoktak jelenni a szereplők családtagjai is a történeteidben?

Ha nem csal az emlékezetem, a Darázsméz eddigi novelláiban egyszer sem jelentek meg a szereplők családtagjai, vagy maximum 1-2 esetben jelenítettem meg őket.

A karakter jellemében, értékrendjében, szokásaiban stb. mennyire játszik szerepet a családi háttere, a családban betöltött helye, szerepe?

Amennyire a való életben is: elképesztően fontos befolyásoló tényezők ezek! Úgy gondolom, hogy akkor tudunk hiteles szereplőket alkotni, ha legalább mi magunk, akik megalkotjuk őket, elhisszük, hogy ők valóban léteznek. Talán ezért is lenne nagyon fontos az, hogy a szereplők körüli személyeket is megalkossuk, hiszen komplexen kell látnunk őt, hogy hogyan működik a közössége tagjaként, vagy konkrétan a családja tagjaként. Ezek mind hozzájárulhatnak az egyediségéhez.

Van-e kedvelt családszerkezeted, amit gyakran adsz a karaktereidnek?

Kifejezetten szerettem anno örökbefogadott vagy félárva karakterekkel dolgozni. Nem tudom miért, elvált szülők gyerekeként nőtem fel, tehát a hiányérzetem mindig is meg volt, viszont nem tudom, mi késztetett engem erre a formátumra. Nem tudom, hogy miért ennyire kisarkított példákkal dolgoztam.

Fedeztél már fel hasonlóságot a szereplőd családja és a sajátod között? (Opcionális kérdés)

Az előző válaszom félig meddig erre a kérdésre is vonatkozik, tehát: igen! 😊

Építettél-e már konfliktust valamiképp a család vagy adott családtag köré?

Igen! – viszont abszolút nem volt logikus. Kár, érte, mert mai napig izgatott leszek, ha bele gondolok abba a történetbe. Ezt is feldobom a megígért „valamikor visszahozom Nektek a múltból” listámra.

Melyik családtagokat ábrázolod a leggyakrabban, ill. legritkábban?

A nagypapákat, viszont elképesztő gyakorisággal! A nagypapák körül van egyfajta pozitív sztereotípia; jóság, tanító szándék, bölcsesség. Nagyon szeretem ebben a formában én magam is megjeleníteni őket. Már korábban említettem, hogy a szereplőim nagy része végtelenül elveszett, ezért kell melléjük egy hasonló, „nagypapa” kaliberű ember.

Melyik családtagokat találod ki, ábrázolod könnyen és kiket nehezebben?

Általánosságban nagyon nehezen építek fel egy egész családot, hiszen amikor végre van türelmem, energiám és ihletem is írni, akkor szeretnék minél jobban haladni vele. Nagynéniket, távolibb rokonokat alapvetően nehezen alkotok meg, a közelebbi rokonokat sokkal könnyebben, viszont nem szeretek időt fordítani erre (se kutatómunka, se tervezés, impulzus írás stb.).

Milyen főszereplő – család viszonyokat mutattál be eddig?

Remélem, hogy képes leszek ésszerű válaszokat adni erre a kérdésre. Sokszor jelent meg főszereplő rossz kapcsolata az édesapával viszony. Az örökbefogadott karaktereknél szerettem alkalmazni a meghitt és bensőséges kapcsolatokat. Legtöbbször párba teszem a kettőt: óriási hiányérzet, amit valaki mások, „egy új család” helyettesít vagy tölt be. Semlegességet soha nem alkalmaztam, mert az számomra a legkellemetlenebb. Vagy robbanjon minden vagy ugráljanak kézen fogva a naplementében, csak semlegesség ne legyen. Nem szeretem a patthelyzet szituációkat, holott tudom, hogy manapság gyakori.

Van-e valami érdekességed, gondolatod a (fő)szereplők családjával kapcsolatban, amit elmesélnél?

Ahogy olvashattátok, talán ez a része áll a legtávolabb tőlem az írásnak. Túl sok gondolat van a fejemben ilyen szintű tervezőmunkákhoz. Persze előfordulhat, hogy lesz egy olyan történet, ami szöget üt a fejembe és nem ereszt, ilyenkor a lehető legjobban szeretném átadni, amit érzek és gondolok. Bár, azt sem tagadom, hogy picit le kellene nyugodnom mostanában. A pörgés és a fáradtság kimerítően egyenlő mértékben van jelen az életemben.

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Most először én is szeretnék élni ezzel a lehetőséggel: Szerinted mi a leggyakoribb „hiba”, amit elkövetnek egy család megalkotásakor, ami kifejezetten bosszant téged?