Mindig túlgondoltam mindent, és nagyon paráztam, ha
valami olyat mondtam, ami mély hallgatásba torkollott. Ezért is utáltam
beszélni, mert úgy éreztem, hogy ha valami hülyeséget mondok, akkor hülyének
fognak tartani. Aztán persze mindig hülyeségeket mondtam, mert túlságosan
izgultam.
Volt egy srác, aki ennek ellenére, ha valami vicces történt, mindig rám nézett, hitetlenkedve rázta a fejét és vigyorgott, miközben azt tátogta: „Nem hiszem el, mekkora barmok”.
Ő tanította meg nekem, hogy bármennyire is furcsák vagyunk az életben, bármennyire is értelmezhetetlenek vagyunk mások számára, attól még szerethetnek minket.
Amúgy sem emlékszik senki arra, amit tegnap mondtunk, ha nem rágódunk rajta, még mi magunk sem.
Volt egy srác, aki ennek ellenére, ha valami vicces történt, mindig rám nézett, hitetlenkedve rázta a fejét és vigyorgott, miközben azt tátogta: „Nem hiszem el, mekkora barmok”.
Ő tanította meg nekem, hogy bármennyire is furcsák vagyunk az életben, bármennyire is értelmezhetetlenek vagyunk mások számára, attól még szerethetnek minket.
Amúgy sem emlékszik senki arra, amit tegnap mondtunk, ha nem rágódunk rajta, még mi magunk sem.
Na ez a gondolat nekem is nagyon ismerős, te jó ég, mennyiszer hallgattam inkább, mintsem "hülyének nézzenek". Sőt, még ma is így van.
VálaszTörlésAmúgy szeretem az ilyen mélyen szántó gondolatokat, jó, hogy megosztasz ilyet. :)
Nagyon örülök neki, és jól esik, hogy így gondolod! :)
TörlésSemmiképpen ne hagyd elveszni a gondolataid, bátran oszd meg másokkal! Úgy gondolom, hogy minden embernek joga van felvállalni azt, aki, valamint sokszor, amiatt, hogy nem mondjuk ki a gondolatainkat, elsiklunk olyan emberek mellett, akik hasonlóan látják a világot, mint mi. :) Meg amúgy is... ha valamit rosszul gondolunk, esély sincs arra, hogy a jó gondolatok felé terelődjünk, ha magunkban tartjuk. Hidd el, az igazán intelligens beszélgetőpartner meggyőzni próbál majd, nem bántani. :)
Nagyon aranyos vagy egyébként, nem bántott meg a lentebbi komment. :)
Ölel, Theodora
Azt hiszem, ez az érzés még a gimis korszakomból ered. Sosem tartottam magam különcnek, vagyis nem a rossz értelemben. Csak manapság jöttem rá, hogy annyi az egész, hogy máshogy látom a dolgokat, mint a legtöbben körülöttem. Ezek az emberek viszont annak idején nagyon is hangot adtak annak, hogy "máshogy gondolkodtam", és nem a szép értelemben. Ha pedig egyszer megszoktad, hogy inkább hallgatsz, utána nagyon nehéz átállni, még akkor is, ha rájössz, hogy hülyeség csendben maradni, csak mert félsz, hogy hülyeséget mondhatsz. Már megszokásból hallgatok.
TörlésDe egyébként teljesen egyetértek veled. :) Nincs olyan, hogy "rosszul gondolod", csak olyan van, hogy "máshogy gondolod". ^^
Örülök, hogy nem vetted a lelkedre a kis névtelen viccelőnket... :)
Puszi: ViPa
Igen, ezt sajnos én is nagyon át tudom érezni. Ez ilyen "meg van az elmélet, csak alkalmazni piszok nehéz" szituáció. :D Én is egy igazi különc vagyok, egyébként. Azt vettem észre, hogy nyilván erre nem mindenki vevő, de van, aki kifejezetten ezt tartja érdekesnek. És ez tök jó! Én annak a híve vagyok, hogy ne akarjunk senkit megváltoztatni, mert egyszerűen képtelenség. Inkább próbáljuk meg megtalálni azokat, akik olyanok, mint mi vagyunk. :)
TörlésVagy csak egyszerűen értékelik azt, akik vagyunk, és viszont. Talán ez a pontosabb megfogalmazás. :)
TörlésÉn már inkább annak a híve vagyok, hogy ne akarjunk senkinek se megfelelni. Úgyis lesz, aki olyannak szeret minket, ahogy vagyunk. :)
TörlésÍgy van, nagyon is igazad van. :)
Törlésjo szar let
VálaszTörlésEz az illető két blogomat, és más blogokat is megtalált, ugyanezzel a szépen, helyesen írt mondattal, szóval ne foglalkozz vele ^^ Ebben lelte örömét a tegnapi napon. :D
Törlés