Amikor minden magyarázkodás könnyekbe fullad, és a mellkasomat forró tőr égeti belülről, mikor azt mondják nekem, túlgondolom, félreértem, nem jól látom a helyzetet: akkor értem meg valójában, mekkora jelentősége van annak, hogy az ember ne várjon semmit onnan, ahonnan nem akarnak adni neki.
Senkiből nem lehet kierőszakolni a szeretetet, és egy négyzet sem tud komfortos háromszög lenni. A figyelem mindig arra vándorol, ahol a legkedvesebb neki, és csak ott áll meg néhány pillanatra, ahol még nem járt korábban.
Hiába hisszük, hogy nem létezhetünk emberek nélkül, akiknek feladat és kellemetlenség velünk foglalkoznia. Áldás, ha lekerül rólunk az a figyelem.
Csak bár ne veszítenénk el önveszélyes módon a sajátunkat, mikor utánuk fordulunk, hátha mégis jut nekünk valamennyi belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése